Jelentem, hogy a győri Xantus
János Múzeum keretén belül a megyei Néprajzi és Honismereti Szakkör
szervezésében, Németh Imre muzeológus vezetésével Szigetköz falvaiban, Doborgaz
-, Sérfenyő, Cikolaszigeten a következő adatok jutottak tudomásomra és az alább
felsorolt tárgyakat gyűjtöttem:
Augusztus 7 – én hétfőn
találkoztunk a doborgazi buszállomáson, ahonnan együtt indultunk a
szállásunkra. Délelőtt a teendők megbeszélésével telt el. Néhány fontos kérdés
tisztáztunk a folklórral kapcsolatban. Megkaptuk a feladatainkat. Már délután
elindultunk gyűjteni. Mivel nemcsak a tárgyi gyűjtés volt a feladatunk, hanem
bizonyos kérdésekre kellett válaszokat gyűjtenünk. Első kérdéscsoportba a
halászattal kapcsolatos kérdések tartoztak. Ezért érdeklődni kezdtünk a
halászat szokásairól. Elküldtek bennünket Tamás Ferenchez, aki mögött már több
évtizedes tapasztalatai álltak. Tamás Ferenc kérdésünkre elmondta, hogy a
Szigetközben elterjedt szokás a gyerekek közötti „halászat”. Ezt a halászatot
úgy kell értelmeznünk, hogy a gyerekek a vízben levő csököket és sziklákat
kézzel tapogatták. Így próbáltak halat fogni. Ez a módszer bevált, mert néha 1
– 2 kg-os halakat fogtak.
A gyerekek között nemcsak ez a
halászat terjedt el, hanem hurokkal való halászat csukára. Ehhez a halászathoz
csak egy elég puha, de erős drót kell. Ezt a drótot hurokszerűen készítették
el, de úgy, hogy egy gyenge rántásra a hurok összeszoruljon.
A halászat a következőképpen
folyt le: nyáron fürdőruhába a gyerekek az előbb leirt hurokkal együtt bementek
egy holtágba, amely kapcsolatban volt a Dunával. A holt ágban elég sok csuka
szokott lenni. A gyerekek óvatosan elindultak a part mentén a vízben és
figyelték merre látszik hal. Amikor észrevettek egy csukát, akkor óvatosan a
csuka elé eresztették a hurkot és nagyon lassan ráhúzták a csuka testére.
Amikor a hurok a csuka kopoltyúján túl volt, akkor hirtelen megrántották.
Ezáltal a hurok összeszorult és a csukát foglyul ejtették.
A halászatnak előbb leirt formái elég primitívek, csak a
gyerekek között dívik.
A felnőtt halászok háromféle
hálót használnak. Az első hálófajta a tápli. Ez egy kb. 1 m2
nagyságú háló, amely egy fakeretre van ráerősítve, a négy sarkában egy – egy
hajlékony fát összecsomózva a kiemelő fához erősítették. Ezzel a halászat
nagyon egyszerű, az ember leül a partra, beengedi a táplit a vízbe, egy idő
után kihúzza és összeszedi a megfogott halakat – ha van.
A következő hálófajta a
kerítőháló. Ennek nagysága eléggé változó. A kb. 30 m-es kerítőhálót
parafadugók tartják fenn a vízben. Két csónakkal indulnak el a halászok és szó szerint
bekerítik a halakat.
A tükörszemes vagy háromsoros
hálót éjjel használják. Ennek kezeléséhez két ember elég. (A haló kb. 300 m
hosszú.) Azért nevezik háromsoros hálónak, mert egymáson három háló van. A két
szélső háló szemei elég tágak, kb. 25 – 30 cm, a középső hálóé pedig 5 – 6 cm.
Ez a háló elég praktikus, ugyanis ha a hal a hálóhoz ér, akkor a kisebb hálót a
ritkább hálóba magával viszi. Ez a sűrűbb szövésű háló zsákszerűen alakul, így
a hal nem tud kiszabadulni ebből a zsákból.
Éjjeli halászat másik módja a
fenékhorgokkal való halászat. Rendszerin 3 tőkére 120 – 120 horgot tesznek. A
horgokat selyemzsinórral nagyobb kövekhez kötik. A horgokat Mosonmagyaróváron
Schleifer András készíti.
Régebben igen elterjedt szerszám volt a szigony –
természetesen az orvhalászok között.
Szigonyt általában a kerítőháló
használata után szokták használni. Ugyanis a „tapasztaltabb” halak a kerítőháló
elől elmenekülnek és a nádas szélére húzódnak, itt pedig elég könnyen meg lehet
szigonyozni a halakat.
Ma már a hálók perlonból
készülnek, de még 10 évvel ezelőtt kenderből készítették, ami elég hátrányos
volt a hálók kezelése szempontjából.
Az elfogott halakat haltartó
bárkában tartják. Ez a bárka elég nagy kb. 3 – 3,5 m hosszú. A bárka oldalait
átfúrták. Régebben vesszőből font haltartó bárkát, burkust használtak. Ma már
elvétve lehet csak találni. Saját tárgyi gyűjtésem legeredményesebb darabja egy
vesszőből font burkus, amit Sérfenyőszigeten Cséfalvai Andrástól kaptam.
Szigonyt László Istvántól kaptam Doborgazszigeten.
Szigetközben nem halásznak vizára, sem csíkra és nem
vadásznak vidrára.
Vizimadarakat ugyanolyan hurokkal
fogják, mint a csukákat. Csak a hurkot a földhöz erősítik. Vadkacsa, vadliba be
szokott menni a varsába is.
Leginkább a nyulakra vadásznak
igen érdekes módon. Egy szűknyakú tejes köcsögbe káposztát tesznek és kiteszik
a köcsögöt a mezőre. Tudvalevő, hogy a nyúl nagyon szereti a káposztát, ezért
bedugja a fejét a köcsögbe. Be még be megy a feje, de már nem tudja kihúzni.
Ekkor a vadászok botokkal agyonverik az így beszorult nyulakat, melyek fejükön
köcsöggel nem tudnak futni.
Patkányt és egyéb kisebb állatokat egy igen érdekes csapdával
fognak.
Amikor a patkány bemegy a csapdába, elszakítja a madzagot,
ezáltal a csapóajtó leesik és bezárja a patkányt.
Augusztus 8-án igen érdekes
élményben volt részünk. Vajkai Zsófival elmentünk a halászokkal, hogy a
varsakiemelést lefilmezzük és lefényképezzük. Reggel ½ 8 órakor indultunk
motorcsónakkal. 10 perc csónakázás után elértük az első varsákat. A varsákat
idegen ember nem könnyen tudja felismerni, mert csak három kiálló bot jelzi,
hogy ott a varsa. A kiemelés minden részletét megörökítettük fényképen és
filmen. A kiszedett halakat egyszerűen a csónakba dobálták a halászok. Majd
később a kikötőnél tették a halakat a haltartó bárkába. Az előbb azt mondtam,
hogy a varsákat három kiemelkedő bot jelzi, de nem csak jelzi, hanem ezekre a
botokra van rászerelve a varsa. A középső boton van az igazi varsa, a két
szélsőn a varsához terelő háló.
A halászat, vadászat mellett a
mezőgazdasággal is foglalkoztunk. Talán legjobb az aratással kapcsolatos
tudnivalók megemlítése. Szigetközben rendszerint a kaszára egy vesszőből
készült háromszög alakú szerkezetet erősítenek. Ez azt a cél szolgálja, hogy az
aratáskor, illetve a kaszáláskor szépen rendre legyen vágva a gabona. Ezt a
szerkezetet kajszónak hívják.
A kaszát igen érdekes széken kalapálják ki.
Ehhez tartozik a kaszakalapács is.
Még igen elterjedt szerszám a csép is. Szigetközben a babot
szokták kicsépelni.
Kiss Ferenc - Doborgazsziget
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése