Jelentés a mórichidai néprajzi gyűjtésről

A Győr – Sopronmegyei Néprajzi és Honismereti Szakkör keretén belül, Németh Imre muzeológus vezetésével részt vettem 1966.július 4 – 1966. július 12 között tartó néprajzi gyűjtőúton. Gergely Attilával gyűjtöttük ketten az anyagot. A tárgya anyag gyűjtése mellett a szellemi néprajzzal is foglalkoztunk. A folklór anyag legnagyobb része magnószalagon van.

 Július 4-én mintegy fél 9-re megérkeztünk Mórichidára. Az elszállásolás után egy rövid megbeszélés történt, majd úgy 11 felé elmentünk gyűjteni.

Az első adatközlőnk Lőce Lajos (67 éves) volt. Lőce Lajostól egy keresztmetszetet kaptunk a temetkezési szokásokkal kapcsolatban.

A haldokló körül a rokonok és ismerősök ültek és siratták, vigasztalták. Mikor a halál bekövetkezett, akkor a faliórát megállították, az ablakot a halál pillanatában rövid időre kinyitották, s azután becsukták. A tükröt fekete lepellel letakarták, majd valaki elment az asztaloshoz és megrendelte a koporsót.

Kb. 40 – 50 éve a halottakat még a házban ravatalozták fel. Ott siratták a hozzátartozók 48 órán keresztül. Amikor a 48 óra letelt, akkor a koporsót a Szentmihály lovára tették és kivitték a temetőbe. Útközben és a sírnál is énekeltek. A sírt csak a temetés napján lehetett kiásni. Baranics Varga Gábor 55 éves mesélte 1966.07.07-én, hogy a halottakat a házból mindig lábbal előre vitték ki, nehogy később visszataláljon, s lássa közben az utat, merre viszik őt.

Néhány fontosabb dolgot sikerült szó szerint leírni: ha „öreg halottat vittek ki a házból, egy illetőt megbíztak, hogy az istállóban a köteleket bontsák meg, hogy a szerencsét el ne vigye a halott.”

Már az állatok kötelékét kellett egy illetőnek megbontani, de nem elereszteni az állatokat. A kötelek kibogozása jelképezi azt, hogy a gazda halálával szinte minden veszít valamit, az állatok is, s valamilyen módon a megkötött állatok is a régi gazdával mennek, így a gazdaság, a szerencse is. Ezért kell a köteleket megbontani.

Mórichidán több esetről is tudnak, hogy az illető halott kedves pipáját a sírba teszik.

Kőce Lajos, Bancsó Edvárd nagyapja sírjába is tettek pipát, dohányt, gyufát.                           

Az aratást rendszerint nagy ünneppel szokták megünnepelni. Erre az alkalomra aratókoszorút készítenek. Az aratókoszorú gabonafélék szalmájából készül. Kör alakúra fonják. Erre a kör alakúra fonott gabonához U alakú összefont búza és egyéb gabonaféleségeket erősítenek.

Mórichida, 1966.